Évekig voltunk a liga felmosórongya, mi több az elrettentő példa számos feltörekvő csapat számára, ami rendben is van, de végignézni, ahogy a mi pickkeinkből húzza ki a Boston Tatumot és Brown-t, na az jobban mellbe vágott, mint Slash-t a pacemakere egy tisztességesen átmulatott éjszaka után.

Miután épp kimásztunk a kollektív apátiából és depresszióból azt követően, hogy kedvenc unatkozó orosz milliárdosunk egy cserével hat évet vágott ki a franchise életéből az ablakon, gondoltam én, hogy nem lesz mostantól tökéletes hepilila minden a Barclays Center folyosóján. Kosárlabda őrült nagyapám mindig azt tanította, hogy az élet nem üres saroktriplák és felhőtlen törölköző lengetés véget nem érő sorozata, de arra nem számítottam, hogy a tavalyi feelgood szezon után ilyen hamar csap minket arcon az új sztárjátékosunk körül keringő szarcunami… ne haragudj, nem szoktam káromkodni, de egy tönkrement házassággal, elvonóval, meg két év alatt összeszedett 123 vereséggel a hátam mögött néha kibukhat belőlem az igazság, nem igaz? 

Szóval a nagy örömködés közepette az általános rossz közérzet és szorongás akkor kapott el újra, amikor az országos média arról kezdett sustorogni, hogy a nagyszerű boston-i kaland után Kyrie a nyáron New Yorkba, azon belül is Brooklynba tenné át a székhelyét. Mire kettőt pislogtam, jött az Instagram bomba és már be is mutatta a csapat a három új igazolást, a Durant-Irving-DeAndre Jordan dinamikus (?) triót, én meg álltam a TV előtt ideges vigyorral az arcomon, mint egy gyerek, aki nem tudja eldönteni, hogy örüljön-e a karácsonyra kapott német tankönyvnek vagy se. Nem akarok álszent lenni, meg arról papolni, hogy mennyire undok dolog megszerezni a liga tizenöt legjobb játékosából kettőt, csak azt akarom mondani, hogy ha már van erre lehetőség, meg cap space, akkor inkább egy egészen más duót választanék. Ennyi. Mindegy, úgy döntöttem, bizakodó leszek; miért ne lehetne, hogy épp a mi öröm-kosárlabdánkban találja meg korunk legtehetségesebb labdazsonglőre a boldogságát? Miért ne találkozhatna az általa képviselt mozgásba oltott utcai költészet könnyed szépsége, a mi csapatépítési filozófiánkkal és öltözői hangulatunkkal? Miért ne klappolhatna csak úgy egyszerűen minden?

Miközben Irving egy sérülés miatt hét hét kihagyásra kényszerült, és a szezon feléhez érve eljutottunk oda, hogy a Nets mérlege jobb nélküle, mint vele. Nem is ez a baj, vagyis baj, de nem a legnagyobb, hiszen jó box score szezont fut egyénileg, a hatékonyságot leszámítva karrier számokat hoz minden tekintetben, azonban a tavalyi felszabadult, egymásért játszó gárdának már csak halvány emléke lebeg a városban, a médiát pedig ellepték a negatív kommentek, odaszólások, illetve az ezek utáni üres és frusztráló magyarázkodások. Egyik nap azt ecseteli, hogy hány emberrel kellene még erősítenünk a nyár folyamán, hogy a következő szintre lépjünk, majd arról papol, hogy ő könyörtelen tökéletességet követel meg magától és a csapattársaktól is, akinek pedig ez a stílus nem fekszik, az menjen a fenébe, nem tagja az együttesnek. Hova tovább, legutóbb az előző kommentjeire reagálva egész egyszerűen Martin Luther Kinghez hasonlította magát Irving, mondván, hogy MLK-t is meghurcolták, amikor a békéről és a társadalmi egyenlőségről szónokolt, de Kyrie nem átallott más fontos vezetőket is említeni a történelemből, akiket számos támadás ért, amiért kiálltak egy jó ügy érdekében. Ezen a ponton nem a szorongás, hanem a mélyről jövő hányinger fog el, de ez biztos az én problémám, túl érzékeny vagyok ilyen ügyekben. “Tetszik, nem tetszik, egy olyan társadalomban élünk, ahol hiába  viszel véghez nagyszerű dolgokat, akkor is rengeteg támadás fog érni.” - fejezte be Irving elérzékenyülten a mondandóját, és ha valami, akkor ez az analógia, illetve Martin Luther hasonlat remekül jellemzi a liga bölcsének gondolkodásmódját.  

Na mindegy, nem untatlak itt tovább ezekkel a hülyeségekkel, majd jövőre jön Durant, összeszokik a csapat, csak legyen még minek összeszoknia addigra. Azt hiszem, hozok még egy sört.

Te mit is mondtál kinek szurkolsz, a Minnesotának? Uh, haver, akkor van neked is bajod, akarsz róla beszélni?