Miközben keleten a legjobb csapatok vezetésével kezd kialakulni a szűk felsőházi elit, a nyugati konferencia kiszámíthatatlanabb és zsúfoltabb, mint valaha. A nagyágyúk gyengélkedését kihasználva a Denver Nuggets fél meccsel lemaradva a harmadik helyen áll jelenleg a tabellán, így érdemes megvizsgálni, hogy minek köszönhető a csapat eddigi magabiztos szereplése.

A tavalyi utolsó alapszakasz mérkőzésen a Timberwolves és a Nuggets ki-ki meccset játszott egymással az utolsó rájátszást jelentő, nyolcadik helyért. Azon az összecsapáson a Minnesota bizonyult jobbnak, így őket érte a megtiszteltetés, hogy lendületből zúghattak ki a Houston Rockets ellen az első körben, azóta viszont a két franchise sorsa és a csapatok fejlődése nem is alakulhatott volna eltérőbben: míg Jimmy Butler vezetésével a Minnesota több drámát szolgáltatott idén ősszel, mint az Esmeralda sorozat egy egész évad alatt, addig a Denver a liga egyik legjobb “feelgood” csapatává avanzsált ebben a szezonban.

Támadójáték

A csapat magja még mindig nagyon fiatal, ugyanakkor remekül passzolnak egymás mellé a különböző stílusú és karakterű játékosok: például a rendkívül tehetséges, ám ingadozó teljesítményt nyújtó hátvéd páros, Harris és Murray mellé jól jön a sokat látott szűkszavú veterán, Paul Millsap (13,6 pont/7 lepattanó/2 gólpassz), de ide sorolhatjuk Will Bartont sokoldalú játékával vagy Mason Plumlee-t, akinek vezetésével sikerült rendbe tenni a cseresor védelmét az idei szezonban. Habár a jó kémiának köszönhetően elsősorban csapatként funkcionál jól a Nuggets, nyilvánvaló, hogy a Denver játékának motorja, naprendszerének csillaga, oreós kekszének vanília tölteléke bizony nem valamelyik szuper atletikus amerikai szélső, hanem a szerb “league pass” szenzáció, Nikola Jokic.

[caption id="attachment_204" align="aligncenter" width="680"] Isaiah J. Downing-USA TODAY Sports[/caption]

Amióta a fiatal center a kezdőbe került, a Denver támadásai élményszámba mennek. Mike Malone vezetőedző számára gyorsan egyértelművé vált, hogy a jóllakott napközis külső és a mackónadrág egy igazi kosárlabda zsenit rejt, akinek bizony a kezébe kell adni a labdát és hagyni, hogy szervezze a játékot. Jokic jelenléte a pályán nagyban megkönnyíti a gyűrű felé törő társak dolgát, mivel klasszikus pozíciófogás után a festékből is életveszélyes passzokat osztogat, ám sokszor egészen a hárompontos vonalig húzza ki védőjét, hatalmas teret nyitva ezzel a betörő hátvédeknek. Magasságának köszönhetően könnyedén átlát a védelem fölött és nincs olyan passzsáv, amit ne venne észre vagy olyan passz, amit ne tudna könnyedén kivitelezni.

https://giant.gfycat.com/PessimisticGenerousCockatiel.webm

A jó példa ragadós és egy ilyen típusú “franchise” játékos nem csupán saját számaival és teljesítményével van hatással a csapatra: mindenki önzetlenebb lesz, jár a labda, megvan az extra passz, így nem meglepő, hogy a gólpasszok számát tekintve, a Warriors és a Pelicans után a Denver a 3. helyen áll a ligában (27 AST/GM). Jokic kultúra teremtő játékos, a Denver Nuggets fiatal állománya pedig tökéletes terepnek bizonyul egy ilyen transzcendens játékos számára.

Habár Jokic játékát leginkább a passzkészsége határozza meg, hihetetlen potenciál van benne pontszerzés terén is. Ne tévesszen meg senkit a hanyag elegancia, a könnyed stílus vagy a vajkezű triplák, hiszen Jokic legalább annyira komfortosan érzi magát brusztolás közben a gyűrű környékén is két másik 110 kilós center kollégával a nyakában. Idén a számai valamelyest visszaestek mind mezőnyszázalékát (50-ről 47,5%), mind az átlagát tekintve (18,5-ről 16,5 pont), de ha épp nem felejti el, hogy nem csak azért van a pályán, hogy elzárásokat adjon és helyzetbe hozza társait, tud ő most is 35 és 37 pontos meccseket hozni, ahogy azt láttuk a Phoenix és a Brooklyn ellen.

A ligaelit Toronto ellen például ilyen megmozdulásokkal borzolta a kedélyeket:

https://twitter.com/DefPenHoops/status/1069787328967790593?ref_src=twsrc%5Etfw%7Ctwcamp%5Etweetembed%7Ctwterm%5E1069787328967790593&ref_url=https%3A%2F%2Findex.hu%2Fsport%2Fkosarlabda%2F2018%2F12%2F04%2Fnikola-jokic-denver-nuggets-toronto-raptors-nba%2F

Nyilván nem segít a megfelelő dobómozdulat végrehajtásában, ha a liga legjobb periméter védője péklapát méretű kezével csapkodja az arcod, azonban Jokicot mostanában nem érdeklik az effajta világi dolgok, így sértődötten bevágta a triplát. (Ezen a ponton még Kawhi Leonard arcára is kiült volna egy kisebb fintor, ha az elmúlt hét évben nem Tim Duncan highlight videókon szocializálódik emberünk.)

S ha már támadójáték, említsük meg a csapat legjobb pontszerzőjét, Jamal Murray-t (17,4 pont), aki boldogan vállal el minden Jokic által átengedett (elszalasztott?) dobást és minden mérkőzésen egy új-zélandi rögbijátékos irracionális magabiztosságával fut ki a pályára. A harmadéves hátvéd nincs túl jóban az “advanced” statisztikákkal, hiszen a meglehetősen gyenge, 50 TS%-a ellenére, 16 kísérletével ő emeli rá a legtöbb dobást meccsenként a csapatból, viszont az az álláspont is simán védhető, miszerint az ő személyiségére egyszerűen szükség van a néha passzívvá és visszahúzódóvá váló sztárok mellett.

Egy biztos: Murray játékát és számait nézve a racionális énünk csak rosszallóan hümmög és rázza a fejét, a bennünk élő kosárlabda szurkolót viszont nehéz lecsendesíteni, amikor például a Boston elleni győzelem során a liga egyik legjobb védelméből csinál bohócot 48 pontos karrier csúccsal.  

Védelem

2017/18 DefRTG : 109.9 (23)         2018/19 DefRTG : 104.4 (5.)

2017/18 OPP 3% : 37.8% (30.)      2018/19 OPP 3% : 31.8 % (2.)

A denveri támadójáték eddig is igencsak rendben volt, főleg amióta a szerb klasszis a támadások kinevezett programfelelőse, azonban az elmúlt években rendre a gyenge védekezésen bukott el a playoff szereplés. Idén viszont a játékosoknál mintha egyszerre tekerték volna föl az intenzitást a védő oldalon: mindenki harcol, küzd, kézzel-lábbal aktív és ami a legfontosabb, kommunikál egymással, aminek köszönhetően jelenleg az 4. helyen áll a gárda a védekezési hatékonyságot (DefRTG: 104.3) és óriásit előrelépve 2. helyen a periméter védekezést (OPP 3% : 31,8%) tekintve.

https://www.youtube.com/watch?v=CtjhcHAyicM

A hirtelen javulás kapcsán nem mehetünk el szó nélkül az idei szezon egyik meglepetés embere mellett, hiszen Mason Plumlee védőmunkájára eddig nehéz jelzőket találni. Plumlee a Jusuf Nurkicért kapott csomag részeként került Portlandből a csapathoz és eddig a neve, illetve masszív szerződése hallatán ritkán csettintettek örömükben a denveri szurkolók. Idén azonban a Nuggets centere teljesen egészséges és hihetetlen atletikusságát visszanyerve nagyszerűen koordinálja a cseresor védelmét. Amikor Plumlee a pályán van a csapat DefRTG: 97.7 (csak összehasonlításképpen, a liga első OKC ugyanezen statisztikája 101.4) és hajtós stílusával megtestesít mindent, amitől idén jól működik a Denver védekezése.

Az idei Denver Nuggets játéka messze nem tökéletes és a Golden State feltámadását elnézve talán várat még magára az igazán kiemelkedő eredmény. Azonban, ha sikerül fenntartani az újonnan szerzett stabilitást és intenzitást a védelemben, Jokic megtalálja a kellő egyensúlyt a pontszerzés és a játékszervezés között, illetve Murray egészséges szintre hozza a hatékonyságát és a tripladobását, fényes jövő várhat a csapatra és a Nuggets hosszú évekig az egyik legszimpatikusabb gárdája lehet a ligának.