Egy szoros playoff mérkőzéshez kevés dolog fogható. Fej-fej mellett a csapatok, 45 perc kőkemény csata után, minimum 82 meccsel a lábakban, a nézők ordítása mellett a tömött arénában az idő lelassul egy kicsit, elcsendesül a tér, és az út, amit a labdának meg kell tennie a gyűrűig akár órákig tartónak is tűnhet, mégis másodpercek kérdése az egész. Nem tudtam még semmit a ligáról, nem gondoltam, hogy létezik fizetési sapka, ki a legjobb játékos, kik a játék legendás alakjai, de azt tudtam, hogy Michael Jordan a ‘98-as Utah elleni nagydöntőben bedobta élete egyik legfontosabb dobását és bajnoki címet nyert a Chicago Bulls-nak: tíz másodperc vissza, egy pontos előnyben a Jazz, minden szem Jordan-en és a védőjén. Michael megindul. Egy finom kivezetés a kezével, labda visszahúz, védő a földön, bumm, könnyű kosár.
87-86 a Bulls-nak és öt másodperc vissza.
Egy valamirevaló ikonikus dobás számomra ilyen. Tétje van (az alapszakasz negyvenkettedik mérkőzésen eleresztett győztes dobás lehet szép és izgalmas, de legendás nem igazán), nehéz, kiszorított, vagy valamilyen értelemben bravúros.
Melyik lenne az a dobás vagy mozdulat a 2010-évekből, amit először mutatnál meg valakinek, aki még soha életében nem látott kosárlabdát? Melyik meccsnyerő vagy “dagger” dobásnak volt a legnagyobb hatása az aktuális bajnokságra és a nézőkre az elmúlt évtizedből?
Ray Allen (2013) - Döntő 6. mérkőzés; ellenfél: San Antonio Spurs
Instant klasszikus, teljes extázis. Az első Miami-Spurs párharc hatodik mérkőzése, amikor úgy tűnt, James tripla-duplája sem lesz elég a Heat-nek a győzelemhez, hacsak nem történik valami csoda a pályán. Nos, a csoda megtörtént, hiszen először a Spurs 22 éves kiscsatára, egy bizonyos Kawhi Leonard nem bírja el a lelki terhet a büntetővonalon és hagyja ki első büntetőjét, majd jön Bosh, aki egy egész meccsnyi szenvedés után szedi le élete legfontosabb lepattanóját és Allen, aki pedig hidegvérrel dobja be minden idők egyik legnagyszerűbb dobását és tartja életben a csapatát.
https://www.youtube.com/watch?v=tr6XsZVb-ZE
Ha nem lett volna elég a brutális tét, illetve a két nyakába szakadt védő, Allennek még arra is ügyelnie kellet, hogy a kétpontos nem elég, így egy laza mozdulattal kiszökkent a triplavonalon túlra és onnan zúdította be a kosárba a labdát és ugrasztott talpra egy stadionnyi embert. Nem ember.
Damian Lillard (2014) - Playoff első kör, 6. mérkőzés; ellenfél: Houston Rockets
Meg kell hagyni, Lillardnak elég jó érzéke van ezekhez az utolsó pillanatokban eleresztett clutch triplákhoz (elég, ha csak a legutóbbi dobására gondolunk az OKC ellen, amivel jóformán pontot is tett Paul George rövidre szabott oklahoma-i kalandja végére).
https://www.youtube.com/watch?v=mejFtEY5faU
A 2014-es playoff első köre teljes őrület volt. A csapatok szorosabbnál szorosabb mérkőzéseket és sorozatokat játszottak egymás ellen, és ebben a tekintetben a Portland - Houston párharc sem lógott ki a sorból. Habár a Blazers 3-2-es előnyben volt a mérkőzést megelőzően, nehéz lenne elvitatni a dobás fontosságát, hiszen kevesebb mint két másodperccel a dudaszó előtt két pontos hátrányban nagyon úgy tűnt, hogy a Portland idegenben készülhet majd a hetedik mérkőzésre. Lillard eleget hallott: a bedobás után megkapta a labdát, felugrott, és fordulásból eresztette el a győztes hármast… Megszületett a Dame Time fogalma.
Kyrie Irving (2016) - Döntő 7. mérkőzés; ellenfél: Golden State Warriors
Mekkorát fordult a világ három év alatt! Míg idén a Boston Celtics éve jóformán csak Irving szenvedéséről és csapategység bomlasztó hatásától volt hangos, addig 2016-os nagydöntőben Kyrie élete formájában játszott, sorban hozta a negyven pontos produkciókat, és minden tőle telhetőt megtett, hogy a sorozatban tartsa a Cleveland-et a Golden State ellen.
https://www.youtube.com/watch?v=fZ8yCJgsF_4
Aztán jött a hetedik mérkőzés utolsó három perce, és amikor már mindkét fél annyira kivolt, hogy egyszerűen képtelenek voltak a gyűrűbe találni, Irving előhúzott egy klasszikus streetball mozdulatot Curry ellen és hárompontos előnybe juttatta a csapatát.
Kawhi Leonard (2019) - Playoff második kör, 7. mérkőzés ; ellenfél: Philadelphia 76ers
Kawhi Leonard nem hagyta, hogy a ‘13-as döntőben kihagyott büntetője rányomja bélyegét a pályafutására. A rákövetkező évben a Miami elleni visszavágó sorozatban nem csak a bajnoki címet, de a döntő MVP trófeát is elnyerte, idén pedig a Toronto Raptors-t kapta óriási mancsai közé, hogy aztán meg se álljon velük egészen a nagydöntőig. Útközben a Raptors a Philly-vel került össze a második körben és mint ahogy az utóbb kiderült, ez a párharc bizonyult a legszorosabbnak az egész menetelésük során, de Leonard játékára egyik mérkőzésen sem lehetett panasz és látszólag nem igazán zavarta, hogy épp Butler, Simmons, vagy Harris védekezik rajta.
https://www.youtube.com/watch?v=ChT3ewZXTfM
A sorozatban egy szolid 34.7 pont, 9.9 lepattanó és 4.0 gólpassz átlagot hozott, ám a teljesítményére a koronát a hetedik mérkőzésen dobott dudaszós triplájával tette fel, ami után a labda talán még mindig ott pattog valahol a torontói gyűrű tetején.
