Az idei szezon tele van meglepetésekkel és fordulatokkal, de most ahelyett, hogy egyes csapatok vagy játékosok gyengébb formáját elemeznénk, nézzük azokat, akik villámrajtot vettek októberben és azóta is váratlanul jól teljesítenek.
C: Javale McGee
F: Serge Ibaka
F: Caris LeVert
Caris LeVert
Amikor 2013-ban az egyszeri orosz milliárdos és hobbi klubtulajdonos, Mikhail Prokhorov kis túlzással mindenét odaadta, hogy megszerezze a Boston korosodó sztárjait, nagyjából öt évet dobott ki az ablakon (jól mutatja, hogy mennyire rosszul működő franchise a Knicks, hogy ez idő alatt sem sikerült elnyernie a várost). Következetes lépésekkel, jó hozzáállású játékosokkal és egy remek edzővel a Nets idén eljutott oda, hogy ismét kosárlabda csapat benyomását kelti és amikor jövőre felszabadul a sapka alatti helyük a lejáró szerződések miatt, vonzó célpont lehet egyes szabadügynökök számára.A lista összeállításakor próbáltam kerülni a fiatal tehetségeket, akiktől nem meglepő, hanem elvárható a fejlődés, azonban LeVert teljesítménye mellett nehéz szó nélkül elmenni. Hiába van a csapatban egy egykori második helyen választott irányító (Russel), LaVertnek sikerült leginkább vezérré válni és kitűnni a hajtós, szimpatikus, ám igen átlagos játékosokból álló csapatból.
A fiatal, erős és rendkívül agilis kiscsatár 18.2 pontjával és 48%-os mezőnyszázalékával szintet lépett pontszerzésben és hatékonyságban is (előző szezonban 12.1 pont és 43.5%), de ami igazán fontos, hogy szoros helyzetben rendre hozzákerül a labda és ezeket a szituációkat meglepő magabiztossággal kezeli. Elég például a Knicks vagy a Nuggets elleni győztes kosaraira gondolnunk:
https://twitter.com/brooklynnets/status/1061115490603417600
Sajnos november közepén elszenvedett borzalmas sérülése véget vetett a szezonjának - és valószínűleg a Nets ígéretes menetelésének is - de szerencsére a csapat közleménye szerint a sérülés nem olyan súlyos, mint amilyennek a pályán látszott, így műtétre nem lesz szükség. Ha sikerül jó formába lendülnie a visszatérés után, minden bizonnyal nem csak a jelenlegi Brooklynnak, de egy komolyabb álmokat dédelgető csapatnak főszereplője is lehet majd LeVert.
Serge Ibaka
Emlékszünk még a boldog OKC évekre? Amikor 2012-ben a Thunder hihetetlenül fiatal és tehetséges magja bejutott a döntőbe és csak a Lebron nevével fémjelzett Heat tudta őket megállítani? Akkor úgy tűnt, hogy az Oklahoma évekig uralhatja a nyugati főcsoportot és az NBA-t. Ehelyett azonban Sam Presti először James Hardent boltolta el Houstonba egy marék szotyiért, majd Durant okoskodott úgy, hogy nyerni sokkal jobb, mint nem nyerni és tette át székhelyét San Franciscóba. Durant szerződésén még meg sem száradt a tinta, amikor Ibaka kezdhette el böngészni az orlandói ingatlanpiacot, miután a Thunder 2016 júniusában a Magichez postázta. Aki és ami maradt a nagy reményű csapatból, az Russel Westbrook, őrült tripla-duplák és talán minden idők legdrágább második körös playoff alakulata.
Ibaka leginkább egy elképesztően atletikus, védekező felfogású erőcsatárként tette le névjegyét a ligában, aki tökéletesen illeszkedett a labdaigényes támadó játékosokhoz. Ahogy a csapat és a liga alakult Ibaka körül, úgy kellett neki is alakítani a játékán, így az óriási blokkok mellett, először középtávolikat, majd hárompontosokat kezdett el dobálni… több-kevesebb sikerrel. Amikor atletikus képességei és rugói kopásnak indultak, illetve a sikeres csapatok rendszerének egyre fontosabb részévé vált a small ball felállás, egyre többször merült fel a kérdés, miért is nem játszik Ibaka ötös poszton?
Tavaly úgy tűnt, hogy ez lehet az az év, amikor végre révbe ér a Raptors. A tökéletes alapszakasz után azonban jött Lebron (megint) és szisztematikusan lerombolt mindent, amit északon Lowry, Derozan, meg a többiek összebarkácsoltak az év során. Ibakát szinte lehetetlen volt pályán tartani a rövidre sikerült párharc meccsein, nem találta a helyét sem a védő, sem a támadó oldalon és úgy tűnt, már közel sem az a játékos, aki fontos szerepet játszhat egy bajnoki címre hajtó csapatban.
A 0-4-es blama után a Toronto köszönte szépen a munkát Casey-nek, az új edző, Nick Nurse pedig egy merész ötlettel állt elő… srácok, mi lenne ha Ibakát centerként játszatnánk?
https://youtu.be/EzIutZkmS7Q
Nos, az ötlet bevált. Idén Ibaka karrierje legjobb PER mutatóját hozza (23.2), 5 ponttal többet átlagol meccsenként (17,1 pont), mint tavaly, és teszi ezt úgy, hogy közben a hatékonyságát is növelte 48-ról 56%-ra. Néhány esetben még a center poszton is ki tudja használni testi erejét és dominál a festékben, pl. a Lakers ellen, de valószínűleg az is jót tesz testi-lelki egészségének, hogy nem kell annyit a periméteren rohangálnia és a villámléptű hátvédeken besegítenie. Ibaka már nem a védelem fő pillére, de új szerepében sikerült újrakalibrálni játékát, így nagyban hozzájárul a Toronto jelenlegi 16-4-es mutatóhoz, ami nem csak keleten, hanem az egész ligát figyelembe véve is a legjobbnak számít.
Javale McGee
Elég őrült világot élünk. Brook Lopez megrögzötten hajigálja a triplákat, a Clippers sztárok nélkül vezeti a Nyugati konferenciát, Carmelo Anthony értéke két vak tevével egyenlő és Javale McGee… a Lakers legjobb védőjátékosa és kezdő centere. Az egykori Shaqtin a Fool MVP-t még mindig nagyon szórakoztató nézni, ám míg eddig inkább nevetséges (érdekes?) megmozdulásaival hívta fel magára a figyelmet, addig mostanában más, hasznosabb területeken kamatoztatja féktelen energiáját a pályán.Pár éve már a Shaq-kel történt csörtéje is jelezte, hogy McGee bizony elkezdte komolyan venni magát és valószínűleg ez a legjobb dolog, ami történhetett a karrierjével. A Golden State Warriors-nél töltött két ösztöndíjas év alatt rengeteget fejlődött a játékintelligenciája és megmutatta, milyen hasznos tud lenni, ha megfelelő rendszerben kosarazhat. A rendszer Los Angelesben is adott, hiszen Lebron, Ball és Rondo is gondolkodás nélkül szórja felé az alley-oop passzokat, így könnyedén hoz karrier számokat támadásban (13.2 pont), de ahol igazán nagyot megy McGee az a védekezés. Meccsenként közel 3 blokkot átlagol (2.7) és hihetetlen +3.6 DBPM mutatója messze kiemelkedik a csapatból.
[caption id="attachment_178" align="aligncenter" width="940"]
(AP Photo/Kelvin Kuo)[/caption]
McGee nyúlánk alkatával és atletikus képességeivel remekül illeszkedik a fiatal, tempós, rengeteg futásra építő los angeles-i csapatba. Néha a nagydarab, "old school" centerek ellen láthatóan szenved a gyűrű környékén, (az eredeti terv szerint Kuzma többet játszott volna ötös poszton, azonban gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy őt centerként játszatni nagyjából olyan, mint csecsemőt dobni egy folyóba és arra várni, hogy vajon túléli-e) így Tyson Chandler érkezése minden bizonnyal nagy terhet vesz majd le McGee válláról is.
Az egykori "mókamester" már nem nevetség tárgya és amit látunk Javale McGee-től idén, az nem a szerencse, hanem rengeteg munka és tanulási folyamat eredménye.
