Az idei nyár órási meglepetéseket és fordulatokat hozott, de most ahelyett, hogy egyes csapatok vagy játékosok gyengébb formáját elemeznénk, nézzük azokat, akik villámrajtot vettek októberben és azóta is váratlanul jól teljesítenek.

Dwight Howard (Los Angeles Lakers)

PTS  6.7           REB 7.9          AST 1.1         PER 22.2

Az utóbbi évek átigazolási időszakai rendre egy jól megszokott séma szerint haladtak Orlando egykori Supermanje számára: az aktuális csapata szélnek eresztette, egy másik együttes felszedte, ő elmondta, hogy az új idényben minden más lesz, majd a szezon végén ismét szedelőzködhetett, és kezdődött minden elölről. Idén nem tudni mi történt, talán Carmelo Anthony kálváriája döbbentette rá, mekkora szerencséje van, hogy ő vele még mindig szóba állnak NBA csapatok, vagy esetleg LeBron hagyott egy kisebb lófejet az ágyában, de az biztos, hogy Dwight pont azt hozza, amiért szerződtették Cousins kidőlése után: karrierje legkevesebb percét átlagolja, extra alacsony mezőnykísérlet számmal dolgozik, de amit ráemel (általában alley-oop vagy putback zsákolások), azt be is dobja, és ott segít támadásban vagy ad elzárást, ahol épp kell.

Az igazi mágia azonban nem a támadó, sokkal inkább a védő oldalon történik Howard részéről: a 21 perces átlaga alatt összepattogtatott számai sem néznek ki rosszul, de 36 percre vetitve (peak-közeli) 13,8 lepattanót és egészen brutális 3,9 blokkot hoz meccsenként. Davisszel, az újra egészséges Jamesszel, valamint McGeevel karöltve pedig egy ligaelit védelmet sikerült összepakolnia a szezon elejére a Lakersnek, és ebben bizony a már sokszor lesajnált Dwightnak is óriási szerepe van (8,3 Defensive BPM). 

Kendrick Nunn (Miami Heat)

PTS  18.3     REB 2.1       AST 3.1              PER 17.48

A Heat szezon eleji szereplése nyomán kezd kirajzolódni, hogy Riley és Spo mit vázolhatott fel Jimmynek idén júniusban, hiszen pár mérkőzés után a Miami 5-2-es mutatóval, az egyik legjobb védekezéssel, és összességében véve elit NetRtg (6,3) valamint TS% (57,4) mutatójával büszkélkedhet. Ebben a menetelésben természetesen a csapatjátéknak, valamint a védekezésnek van a legnagyobb szerepe, azonban az egyéni teljesítmények közül valószínűleg a legtöbben a Heat 24 éves (!) újoncára kapták fel a fejüket; teljes joggal.  

 Nunn útja az NBA-be kicsit olyan volt, mint a Barátok Közt utolsó tíz évadának bármelyike: hosszú, kaotikus, és néhol már-már kilátástalan. Az egyetemi évek alatt két csapatnál is megfordult, a 2016-17-es idényt teljesen kiülte, majd miután 2018-ban nem kelt el a drafton, az akkor 23 éves hátvéd a Golden State Warriorsszal írt alá egy csak részben garantált szerződést. Ennek értelmében Nunn meghívást kapott a Warriors nyári ligás keretébe, valamint őszi edzőtáborába, azonban az oakland-i gárda nem tartott igényt további szolgálataira, így Nunn csatlakozott a Golden State G-ligás fiókcsapatához, a Santa Cruz Warriors-hoz, ahonnan idén áprilisban a Miami "happolta el". A balkezes dobógép már az idei előszezon során is 40 pontos mérkőzéssel jelentkezett a Houston ellen, de igazán az első öt mérkőzésen szerzett 112 pontjával tette le szolidan a névjegyét, amire legutóbb nem más, mint Kevin Durant volt képes 2007-ben, aki akkor 113 ponttal nyitotta karrierjét. 

Shai Gilgeous-Alexander  (Oklahoma City Thunder)

PTS  22.1        TRB 6.6      AST 3.1            PER: 21.0

A fiatal játékmester a Paul Gerorge-ért kapott csomag egyik fő elemeként került Oklahomába, az idő vasfogával harcoló Chris Paul és az öt év NBA tapasztalat után még mindig egy újonc játékintelligenciával rendelkező Dennis Schröder közé a hátvédsorba. Tekintve, hogy Donovan mester előszeretettel játszatja három irányítóját egyszerre, első blikkre azért ez a szituáció nem feltétlenül lendíti előre egy ifjú irányító fejlődését, de Alexander úgy tűnik, meg fogja kapni a kellő bizalmat és muníciót idén: a frissen összeverbuvált csapatból 35 percével már most ő tölti a legtöbb időt a parketten és vállalja el a legtöbb dobást (17) mérkőzésenként.

A Clippersben már tavaly is az érett, veteránokat idéző játékstílusával, gyűrű közeli befejezéseivel hívta fel magára a figyelmet, de ha ki kellene emelnünk a játékának pár elemét, ahol a legnagyobbat robbantotta idén SGA, akkor azok egyértelműen a pontszerzés, a kinti dobások, valamint a lepattanózás lennének. Nyilván a tíz perccel több játékidő és a több rádobás erős összefüggésben áll egymással, de hogy valaki a hatékonysága csökkenése nélkül egész egyszerűen megduplázza a pontátlagát (10,8-ról 22,1 pont), illetve a tripla kísérleteinek számát, az egy elég komoly fegyvertény az év további részére nézve. Oklahomában Westbrook idején is megvolt a hagyománya a magas irányítónak, aki ha kell, akár több lepattanót szerez meccsenként, mint egyes frontcourt játékosok, Alexander pedig a maga majd két méteres magasságával jól illeszkedik ebbe a játékfelfogásba, és idén a lepattanóinak számát is sikerült alaposan megdobnia: 2,8-ról 6,6-ra ugrott az átlaga, amivel jelenleg Steven Adams után a második a csapaton belül.

Phoenix Suns 

Hihetetlen, hogy mennyit jelent, ha egy csapatnak legit NBA játékosai vannak! Annyi szenvedés és mélyrepülésben eltöltött szezon után, Ricky Rubio veterán tapasztalata az irányító poszton kellett a fiatal gárdának, mint egy korty víz az arizonai sivatagban, Kelly Oubre izgalmas eleme lehetne bármelyik együttesnek a ligában, Aron Baynes pedig nagyon fontos kinti tűzerőt biztosít (48 3P% , 4,4 tripla kísérlettel), amiből mindenki profitálhat támadásban. Mi több, az eddigi leghatékonyabb szezonját futó Devin Booker 40 pontos mérkőzései úgy tűnik, idén “értelmet” nyerhetnek, hiszen a remek kiegészítő személyzet, valamint a frissen kitömött franchise játékos vezérletével olyan skalpokat sikerült már a Suns-nak begyűjtenie az első két hétben, mint a Clippers vagy a sokáig veretlen 76ers, és 5-2-es mutatóval jelenleg a nyugati konferencia 3. helyén áll a csapat.