2017 elég érdekes év volt az NBA szupersztárjainak új nemzedéke számára. Az elköteleződés hiánya miatt a csapatvezetők egyre inkább vonakodva ajánlottak ellenértéket az elvágyódó klasszisokért, végül azonban DeMarcus Cousins februárban, Paul George pedig nyáron váltott csapatot. Habár a sztárjait vesztő csapatok, a Kings és a Pacers totálisan ellentétes utat és játékfelfogást választottak az újjáépüléshez, mindkét gárda messze elvárásokon felül teljesít, így érdemes górcső alá venni, mit találtak ki idén Indianában és Sacramentóban.    

Indiana Pacers

(W/L 25-12; Kelet 3. hely)

Megfontolt játék, stabil védekezés, csapategység. A Pacers-nek nem kellett a nulláról indulni a cserét követően, hiszen Paul George-ért (így visszatekintve) egy elég korrekt csomagot kapott az együttes Victor Oladipo és Domantas Sabonis személyében. Nate McMillan vezetőedző eddig sem a rohanós stílusáról volt híres, azonban az elmúlt évekhez képest idén még inkább belassította csapatát (25. a ligában). A Pacers idei sikerének kulcsa egyértelműen a védekezés, hiszen a csapat a 2. helyre lőtte magát a védekezési hatékonyságot nézve (DefRTG: 102.2)  és ebben bizony hatalmas szerepe van Myles Turnernek. A fiatal center immár új szerződéssel a hóna alatt igazi légelhárítóként működik (2.7 blokk) a gyűrű környékén és ha hozzávesszük Thaddeus Young sallangmentes és konzisztens játékát, nem meglepő, hogy a Pacers ligaelit a festékben való védekezésben.

[caption id="attachment_243" align="aligncenter" width="680"] Victor Oladipo[/caption]

A tavalyi év egyértelműen Oladiporól szólt, aki igazi “all-around” hátvéddé vált és elhozta a Legtöbbet Fejlődött játékos díját, valamint a playoff során a vezérszerepbe is beletanult Indianában. Idén talán ő az egyetlen, aki eddig egy kicsit tudása alatt teljesít, de lehet-e a Pacers jó produkcióját nélküle vizsgálni? Ha azt vesszük, hogy az eddigi 35 mérkőzésből több mint tíz meccset kellett kihagynia sérülés miatt, talán nem meglepő, hogy dadog még egy kicsit a dobása (43 FG%). Oladipo azonban még így is a csapat legjobb pontszerzője (19.7 pont) és kvázi-irányítója, aki remekül hozza helyzetbe társait. Szóval a kérdésre visszatérve, nem, nem lehet.

A csere másik főszereplője, Sabonis nem az a “stretch-4” típusú, fineszes játékos, akit Westbrook mellé elképzeltek a Thunderben, azonban idei kiugró teljesítményéből látszik, hogy messze nem ez az ő igazi szerepköre: a triplákat szinte teljesen elhagyva és játékát “lecsupaszítva”, hihetetlen hatékonysággal dolgozik a kispadról (67 TS%). De nem csak stabilabb lett a fiatal litván center, hanem produktívabb is: pontátlagát 11.6-ról 14.5-re, lepattanózását pedig 7.7-ről 9.5-re tornázta fel a tavalyi évhez képest, sorra szállítja a dupla-duplákat, és ez bizony év végén egy Legjobb Hatodik Ember vagy Legtöbbet Fejlődött Játékos díjat is eredményezhet számára.

Sacramento Kings

(W/L 19-17, Nyugat 9. hely)

Sacramento Kings szurkolónak lenni igazán embert próbáló feladat volt az elmúlt években és a csapat hívei joggal érezhették úgy, hogy nincs annyi Jason Williams highlight videó a neten, ami feledtetni tudná az elmúlt időszak baklöveseit. A folytonos edzőváltások, a frusztrált sztárjátékos, a teljes kilátástalanság mind beárnyékolták a franchise életét, azonban idén a szezon feléhez közeledve 50% feletti mutatóval büszkélkedhet Dave Joerger legénysége.

A tavalyi átmeneti évhez képest, ha három szóban akarjuk összefoglalni a javulás okait, akkor azt mondhatnánk, hogy a Kings játéka pontosabb (52.9-ről 56.1 TS%), szórakoztatóbb és sokkal, de sokkal gyorsabb. Míg McMillan egyre inkább lassítja a játékot, addig Joerger mester kivágott minden taktikai elemet az ablakon és maxra pörgette a csapat fordulatszámát, így a tavalyi utolsó helyről a 2. helyre ugrott a Kings a játéktempót (95.6-ról 105.6) és 1. helyre a gyorsindításból szerzett pontokat tekintve.

https://www.youtube.com/watch?v=GgNk4exjXik

Az új mentalitásból a legtöbbet valószínűleg a villámgyors másodéves irányító, De'Aaron Fox profitál, aki idén annyit fejlődött, mintha a nyáron pár kiló izom mellett öt év rutint is magára szedett volna. Játékának minden elemét javítva 18.3 pontot, 7.7 gólpasszt (!!) átlagol idén, és magabiztosságát elnézve az juthat eszünkbe, mint amikor a Mátrixban Neo egy számítógép segítségével betölt és percek alatt megtanul különböző harcművészeti technikákat: Pick-and-roll támadás? Pipa. Tripladobás? Pipa. Fox már bőven nem egy egyszerű “fastbreak” virtuóz, hanem igazi karmester a rengeteg futásra építő csapatban, aki óriási teret nyit hátvéd társának, Buddy Hield-nek, aki így szintén karrierje legjobb szezonját futja támadásban (13.5-ről 19.7 pont), valamit Bogdanovicsnak, aki a visszafogott első éve után a csapat legsokoldalúbb játékosa lett.

[caption id="attachment_244" align="aligncenter" width="656"] Buddy Hield a GSW ellen[/caption]

A Top10-es draft pickekből nem volt mostanában sok köszönet, hiszen évről évre olyan játékosokra esett a választás, akik vagy pár év után kikoptak a ligából (Thomas Robinson), vagy Kínában leltek új otthonra (Jimmy Fredette), de olyan is akadt, aki korrekt rotáció játékossá nőtte ki magát...  Portlandben (Nik Stauskas). Ha rosszmájúak akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy az idei 1 / 2 pick, Marvin Bagley jól illik a sormintába, hiszen Divacéknak sikerült benézni Luka Doncicot, azonban ha elvonatkoztatunk a szlovén csodagyerek eddigi produkciójától, Bagely egy nagyon jó kis játékos. Jó mentalitású, kézzel-lábbal aktív, nagyszerűen lepattanózik, és habár még nem igazán látszik, hogy lesz ő az a sokoldalú támadó, akit draft előtt elképzeltek a Kingsnél, komoly potenciál van benne small-ball centerként. Támadó oldalon igencsak limitálja a teljesítményét, hogy nem tud dobni, illetve, hogy gyakorlatilag elvétve használja a gyengébbik kezét, így kiszámíthatóak a mozdulatai, de mind az általa hozott energia, mind a számai igen pofásan mutatnak 35 mérkőzés után: 36 percre vetítve 19.8 pont, 9.5 lepattanó, 1.4 gólpassz, de a kezdő négyes jelenleg nem ő, hanem Nemanja Bjelica, aki remek spacinget biztosít kinti dobásaival (45% 3PT).  

Konklúzió

A Kings idei gyenge pontja a védekezés (különösen a gyűrű környékén), hiszen a stabilitást cserélte gyorsaságra az együttes, tehát itt mindenképp elkél majd az erősítés. Na, de kit sikerül majd rávenni, hogy elkötelezze magát az együtteshez? A sacramentói vezetőségnek finoman szólva nem túl jó a megítélése a ligában, Divac pedig bármennyire is hangsúlyozza, hogy nagyon fontos számukra a sapka alatti helyük és a flexibilitás megőrzése, idén nyáron azért még fű alatt beajánlottak 78 millió dollárt Zach LaVine-ért (amit szerencséjükre a Bulls tartott is), tehát nem árt óvatosan kezelni az ilyen kijelentéseket.

Az Pacers gondjai valamelyest hasonlóak, hiszen bármennyire is egyben van a csapat, a fiatal kulcsjátékosok mellé elkelne még egy all-star szintű játékos, hogy tehetségben felvegyék a versenyt az olyan csapatokkal, mint a Boston, a Philly, hogy a nyugati sztárcsapatokat ne is említsük. Habár egyre inkább kezd kikopni a ligából a kispiac-nagypiac faktor, Indiana soha nem volt szabadügynök mágnes és a megszerzett sztárjátékosokban sohasem bővelkedett a gárda. A megkezdett irány és a fejlődés mindkét oldalon biztató és a szimpatikus fiatal sztárokat, Foxot vagy Oladipót, illetve a csapatok játékát elnézve a szurkolóknak nem lehet okuk a panaszra. Az Indiana masszívabb, mint 2014 óta bármikor, Sacramentóban pedig újra van kosárlabda!