Joel Embiid (23 pont / 57 TS%)*
Kawhi Leonard (26 pont / 53 TS%)
LeBron James (26 pont / 57 TS%)
*2019/2020-as kerekített szezon átlag.
Mi a közös bennük? Mindannyian a liga elit pontszerzői, akiknek a teljesítményét legfeljebb korlátozni lehet egy meccsen, teljesen semlegesíteni szinte sosem. Azonban az idei szezonban a Toronto Raptors Kawhit (12 pont, 2/11 mezőnyből) és Jamest (13 pont, 5/15 mezőnyből) egy tőlük szokatlanul pontatlan játékba, Embiid-et pedig egész egyszerűen karrierje leggyengébb mérkőzésébe kergette, hiszen a kameruni óriás 0 ponttal, 0/11-es mezőnymutatóval, és nem mellesleg vereséggel hagyta el a pályát. Jogos tehát a kérdés, hogy mit találtak Torontóban, ami ennyire működik a liga legjobbjai ellen, mennyire fenntartható ez a játék egy-egy párharc során, valamint, hogy a többi csapat számára is járható-e ez az út?
A Raptors tavalyi menetelésében óriási szerepet játszott a Nurse által összepakolt védekezés, azonban a két kulcsszereplő, Leonard és Danny Green távozásával egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy idén is hasonlóan fog működni ez a séma. Míg az előző szezonban a Toronto a liga 5. legjobb (106.6 DefRTG) védelme volt, addig idén nem hogy rontott, de az első tizenhat mérkőzés alapján javított is ebben a tekintetben. Tizenhat mérkőzés után a Raptors jelenleg a 2. helyen áll az advanced védekezési mutatót tekintve (102.1 DefRTG), és teszi mindezt úgy, hogy Serge Ibaka, illetve a csapat vezére, Lowry mindössze a meccsek felén játszott. Az egykori kiegészítő embereket, egy bőven B oldalt taposó centert felvonultató, “Gasol - Powell - Siakam - VanVleet - Anunoby” ötösfogat eddig óriásit megy mind védekezésben, mind hatékonyságban, ami főképp a hihetetlen szervezettségnek, a brutális mennyiségű pontos besegítésnek, és az ezekből való visszarendeződésnek tudható be.
A “Help and recover” séma a sztárok ellen
Ha most valaki belenézne Embiid lelkébe, valószínűleg egy Marc Gasol méretű krátert találna ott, és az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a spanyol magasember jelenti a legjobb megoldást az NBA egyik modernkori unikornisa ellen. A mérkőzés elején elrontott pár dobás, a folyamatos duplázás, valamint a kézzel-lábbal aktív védekezés olyan frusztrációt okozott Joelnél, hogy a harmadik negyedben még mindig pont nélkül állva már ehhez hasonlóan kilátástalan fadeaway dobásokat...
valamint tökéletesen levédett középtávolikat eresztett el, amik csak még mélyebbre süllyesztették az amúgy is megrogyott önbizalmát.
Habár tripla-dupla közelében mozgott James és Leonard is, egyikük sem lehetett elégedett a teljesítményével. Ahogy a Philly, úgy a két los angeles-i csapat ellen is a jól bejáratott, védelmi sémát alkalmazta a Raptors: duplázásokkal folyamatos nyomás alatt tartani a sztárt, és elérni, hogy kikerüljön kezéből a labda. Ahogy ezen a példán is látszik, Gasolék már rögtön a mérkőzés elején egészen a félpályáig szorítják vissza Leonardot, aki miután tesz egy kört a ladával, Pattersont próbálja megjátszani...
... sikertelenül. Jól mutatja, hogy mennyire sikerült rákényszeríteni a Clippers-re a Toronto akaratát, hogy míg Kawhi a 9 eladott labdája mellett mindössze 11 rádobással zárt, addig például az előbb említett peremember, Patrick Patterson az átlagához képest dupla annyit próbálkozott a mérkőzésen (4/9 FGA).
Fenntarthatóság, veszélyek
A Toronto csapdázós védekezési taktikájának egyik legnagyobb veszélye, hogy az elmozdult rotáció miatt rendre felbomlik a palánk alatti védekezés és a festékben rengeteg teret, illetve a támadólepattanók miatt extra labdabirtoklást engednek át az ellenfélnek. Nem meglepő így az sem, hogy a védőlepattanózási hatékonyságot tekintve mindössze 29., azaz utolsó előtti helyen áll a gárda 70.2 DRB%-kal. Míg a Lakers és a Philly ellen belefért, hogy jóval kevesebb lepattanót hozott el a Raptors, mint ellenfele, addig egy back-to-back második napján, a Clippers ellen 20 feladott támadópattanóval már nem lehetett meccset nyerni (összességében 66-38-ra bukta el a lepattanózást ezen a mérkőzésen a Raptors). A számok is alátámasztják, hogy mennyire fontos a kanadaiak számára, hogy legalább látótávolságon belül tartsák ellenfelüket a lepattanók számát tekintve, hiszen a győztes meccseken 51.5, míg a vesztes összecsapásokon 42.9 REB% a lepattanózási hatékonyságuk. Ugyanebben a kategóriában a Torontóhoz hasonló győzelmi mutatójú együtteseknél sokkal kisebb rés figyelhető meg:
Boston Celtics 50.1 és 47.1 REB%
Denver Nuggets 52.1 és 49.7 REB%.
A személyzetet illetően tehát jelenleg minden adott a jó rajthoz: nagyszerű fizikai adottságokkal rendelkező szélsők (Anunoby, Siakam, Hollis Jefferson, vagy az Ibakát tökéletesen helyettesítő Chris Boucher), akik azon túl, hogy termetükkel legalább le tudják lassítani a sztárokat, a felrajzolt taktikát is tökéletes kivitelezik. Ez a védekezés nem csak brutális energiát, hanem kollektív koncentrációt igényel a játékosoktól, de ha fenn tudják tartani ezt az intenzitást, nem lesz olyan csapat a ligában, amely könnyű meccsre számíthat Torontóban.
